Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem kérek bocsánatot!

2009.03.06


Kijelentem, és vállalom: ezt az együttérzést bizony annak a tükrében is meg kell nézni, hogy milyen is az országban a politikai morál, hogyan megy a helyezkedés, hiszen hamarosan európai parlamenti, jövőre országgyűlési választások lesznek. Márpedig a cigányság, bizony, nagy szavazóbázist jelent, és az utóbbi csaknem húsz évben nem volt olyan kurzus, amelyik ne akarta volna direktben megnyerni őket.
De ezt a fajta gusztustalanságot még úgy-ahogy lenyelem. Azt viszont már képtelen vagyok elfogadni, hogy szégyenkezve kellene állnom, és bocsánatot kellene kérjek a cigányságtól az utóbbi ötszáz évben ellenük elkövetett bűneinkért. Így, többes számban: bűneinkért! Ráadásul nemcsak kellene, de kértem is! Szó szerint azt mondta gyászbeszédében Iványi Gábor metodista lelkész (az SZDSZ volt képviselője, szent jelképeink régi gyalázója - a szerk.), hogy „Szégyenkezve állunk, és kérjük a család, a cigányság bocsánatát... ...ugyanis nem tanultunk a bűneinkből, amit a cigányság ellen elkövettünk.”
Tisztelt lelkész úr! Kijelentem, hogy semmiféle bűnt nem követtem el a cigányság ellen, és ezzel nem vagyok egyedül Magyarországon. Mi jogon meri akkor akárcsak felvetni is, hogy valamennyien bűnösök vagyunk, mi ez a rossz emlékű „kollektív bűnösség”-elmélet? Főleg, hogy azt sem tudjuk még, kik voltak a gyilkosok.
Balogh Zoltán - Bama.hu
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.