Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balogh Gyula: Miért agitál a „demokrata” Bayer Zsolt a Jobbik ellen?

2009.03.27

Nemhogy cukrászdát vagy fodrászatot nem nyithatott a magyar újdonsült európai uniós állampolgárként Bécsben, de mára azt kell tapasztalja, hogy másodrangú megvetett és háttérbe szorított polgára az EU-nak.

Mindeddig azt hittem, hogy a magyar értelmiség meghatározó része bekapcsolódik az Európai Uniós választások kampányába, és, kihasználva minden megszólalási lehetőséget, korrekt, tisztességes, felvilágosító tevékenységet folytat az igazság érdekében. Azt vártam, hogy a nemzeti oldal prominensei elmondják a jobbára tájékozatlan választópolgároknak, hogy az elmúlt 20 esztendő nem rendszerváltoztatásról szólt, hanem alattomos, elvtelen politikai összeesküvésről, meggyőzik az embereket arról, hogy a parlamenti pártok egyformán felelősek a kifosztásunkért, az eladósításunkért, a kommunista diktatúra ügynökhálózatának ma is virágzó működéséért, és rámutatnak arra, hogy mindebből eredeztethetően tolvajok, gengszterek, hazaárulók uralják a magyar belpolitikai életet.

Szólniuk kellene a jobboldali közszereplőknek arról, hogy a politikai elit és adminisztrációjuk rendszeresen ellopja a magyar adófizetők pénzét, kiváltságokat adnak a külföldi befektetőknek, mindezzel olyan nyomorba döntve az országot, amelyből a kilábalásnak esélye sem látszik. S ha már erre nem képesek, a „mi oldalunktól” legalább az elvárható lenne, hogy tudatosítják az egyszerű hazánkfiában annak demokráciaellenességét és tarthatatlanságát, hogy Magyarországon bárkit azonnal fasisztának, sovinisztának, nacionalistának és nyilasnak bélyegezhetnek (bár ez bennünket egyáltalán nem sért – a szerk.), ha ágálni mer a szemkilövő terrorbrigádok ellen.

Szomorúan kell megállapítanom, hogy illuzórikus elvárásokat támasztottam az értelmiségünkkel szemben.  A magyar értelmiség ugyanis gumigerinccel tudomásul vette, hogy a Magyar Köztársaságot a rendőrállami diktatúra verte béklyóba, amely agyonveri és vereti a demokratikus jogállam eltiprása ellen szót emelő tüntetőket, amelynek korlátai között szakmányban történnek a választási csalások, a parlamenti pártok pedig fittyet hányva a választási törvényre, rendre felvásárolják az elszegényített magyar és a roma társadalom szavazatait.

Jól fizetett agitátorok, magukat elemzőnek tartó, júdáspénzen bértollnokoskodók és magukat újságírónak titulálók, továbbá közgazdászok, sőt kétes múltú médiaguruk járják az országot, félrevezetve az embereket. Mesterségesen több irányba szaggatnak bennünket, de, elhallgatva a lényeget arról hazudoznak, hogy milyen jó lesz majd a magyarnak (20-30 év múlva, lehetőleg a koporsóba zárva), ha az adott pártra szavaz a fülkében.

Úgy tűnik, Bayer Zsolt is a töretlen folytonosság híve: ne változzon semmi ebben az ismét kommunista terrort nyögő börtönállamban, minden ragyogó, az ország helyzete kiváló, a parlamenti váltógazdálkodásba meggyőződése szerint csak az fér bele, hogy más néven ugyanaz történjen, ami ide juttatott bennünket. Ismerve az írásait és közéleti szerepléseit, megdöbbentő, sőt tőle egészen méltánytalan magatartás, hogy ez a jelentős médiafelülettel rendelkező újságíró arról győzködi a választókat, hogy a Vona Gábor és Dr. Morvai Krisztina által vezetett Jobbikra, annak listájára nem szabad szavazni. Micsoda „jellemre” vall elvárni Dr. Morvai Krisztinától és a Jobbik szimpatizánsaitól, hogy tiltakozzanak a Magyar Hírlap kirekesztése ellen a Kossuth téren, de lebeszélni az ő támogatásukról a választókat, csak mert tisztességes emberek előmeneteléről van szó?

Magatartásával tehát Bayer Zsolt azt üzeni, hogy a változatlanság fenntartásával az a lista a jó lista, ahol szép számmal találhatunk párttitkárokat, Strabag által lefizetett pártkatonákat, köztörvényes bűnözés gyanújába keveredett erkölcsi nullákat, vagy pártvezérek rokonait egyaránt. Bayer újra azt a régi, már recsegő-ropogó, a történelem által már másodszor megcáfolt Fidesz-lemezt teszi fel, miszerint elvesznek a nem a Fideszre adott szavazatok. Ha Bayerre hallgatnának az emberek, akkor olyanokat küldenénk ismét az Európai Parlamentbe, akik már nemcsak itthon, hanem külföldön is lejáratnak bennünket, felmérhetetlen kárt okozva mind az anyaországi, mind az elszakított magyarságnak. 

Az eddigi példa is azt bizonyítja, hogy a korábban kiküldött 24 ember igen kártékonyan viselkedett, az adófizetők pénzét herdálta a felelősségre vonás veszélye nélkül, botrányokat okozott, flörtölt, vagy párnakönyvet írt, miközben itthon tombolt az Európai Unió által is jóváhagyott, mi több, támogatott kommunista diktatúra. Ezek a „fizetett forradalmárok” kampányolásuk kellős közepén soha meg nem említik (elhallgatják, mert szégyellik) a 20 évvel ezelőtt megalakult Ellenzéki Kerekasztal hazaárulását, azt a tényt, hogy az Országgyűlésben ma is ténykedő politikusaink rendszerváltozás, tehát a demokrácia, a jogegyenlőség és a jogbiztonság megteremtése helyett szabályosan kicsontozták a magyar népet. Ezeknek csak a húsos fazék közelsége számított, no meg az a szabadrablás, amivel saját meggazdagodásukat és pártjuk fényezését biztosították. Mindezt persze büntetlenül, és a büntethetetlenség biztos tudatában!

Tisztelt Bayer úr! El kellene döntenie végre, hogy van-e különbség egy TSZ-nyugdíjas szempontjából tolvaj és tolvaj között, vagy az mindenképpen mentő tényező, és szépíti a rablóvezér tevékenységét, ha vele mutyizok, gazdagodok azért, mert csak nekem van az írott és az elektronikus sajtóban megszólalási lehetőségem, miközben az ellenfeleket ebből az előnyből lehetőleg minden eszközzel kizárom? Tisztességes dolog-e a félrevezetett, információhiányban szenvedő embereket a változásnak még a lehetőségétől is eltántorítani? A nagy odamondogatás közepette el kellene döntenie, hogy a jobboldali vagy a baloldali hazaáruló a számunkra kedvesebb, az elfogadhatóbb, a szívünkhöz közelebb álló, vagy a makulátlan múltú tisztességes magyar honpolgár? El kell azt is dönteni, hogy helyes-e az az álláspont, miszerint az én kommunista, ávós gyilkos, besúgó III/III-as gazemberem ott ülhet az Országgyűlésben, mehet Brüsszelbe, hazudozhat éjt nappallá téve, de az ellenfelem, a szintén gyilkos, besúgó III/III-as, aki mellesleg ugyanennek a politikai garnitúrának a kegyeltje – csak nem narancsszínű –, az pusztuljon végleg? Demokratához méltó magatartás-e ez, Bayer úr?

Ha két parlamenti párt egységnyi idő alatt ugyanannyi kárt okozott saját nemzetének a hatalomban, ugyanolyan tolvaj, jellemtelen módon viselkedett és lopta külföldre a magyar adófizetők pénzét, akkor most melyik delegáltját küldjük az Antall József nevét viselő épületbe? Most akkor az Ön megbízható értékítélete szerint kire szavazzon az egyszerű magyar? Melyiket menessze, ha az első hazug mondat elhagyja a száját?

Az az érzésem, hogy Bayer úr a folytonosság fenntartásában érdekelt, ami velem együtt nyilván sok magyar hazafi számára elképesztő. Belegondolt már abba, hogy mit fognak művelni a Political Capital alkalmazottjai, az indexesek, a Hírszerző munkatársai, a „széplelkű” Népszavások és az ATV tisztességét fémjelző Dési „úr”, ha ez így megy tovább? Még mindig nem érzik a veszélyét annak ezek a ki tudja honnan pénzelt, tudatmódosításra szakosodott, magukat értelmiségnek tartó kétes egzisztenciák, hogy a magyar nemzet sem külső hatalmak, sem pedig a Likud rabszolgájává nem akar válni?

Úgy vélem, nem járok messze az igazságtól akkor, ha azt mondom: ha a magyar nép tisztában lehetne az elmúlt 20 év csalásaival, titkosított iratainak tartalmával, a pártvezérek hazudozásaival és ármánykodásaival, mi több, a külföldi zsoldban állók felforgató tevékenységével, kivétel nélkül mindenki a Jobbikra szavazna ebben az országban.

Ennek pedig roppant egyszerű oka van. A Jobbik nem lopott, nem csalt, nem érintett a bróker botrányban, nem tulajdonított el 12 vagy akárhány állami gazdaságot, nem szőkített olajat, nem menekítette külföldre a nemzeti vagyont, nem konszolidált túl egyetlen egy bankot sem, az autópályák építkezéseinél nem kapott a visszaosztásból, nem rendelt vitatható módon Gripeneket – azok szerződését sem módosította –, ráadásul egyik Jobbik-politikus sem írt köszönőlevelet pénzügyi támogatásért soha a Strabagnak vagy más multinak egy-egy választási kampányban sem.

A Jobbik nem védte meg a kommunista ügynökhálózat gyilkosait, és egyetlen egy Jobbik-vezető apósa sem géppuskáztatta le a jobb sorsért harcoló magyar embereket. Nem tudok a Jobbik-vezetők rokonságában olyan személyről, aki tagja lett volna Kun Béla gyilkos hordájának, vagy a Kádár-féle titkosrendőrségeknek, sőt egyikük sem „büszkélkedhet” azzal, hogy apósa volt a kommunista belügyminisztérium utolsó vezetője.

A Jobbik elnökségének tagjai nem tiltanak ki senkit a televíziós csatornákról, rádiókból és az írott sajtóból, és nem beszélik le például a Fidesz támogatásáról a szavazókat. A Jobbik még nem vett lopott pénzen médiát, és a Magyar Gárdáról sem hallottam még, hogy pártszékházakkal üzletelnének, vagy az In-Kal Securityhoz hasonló, a jogszabályokat rendszeresen átlépő alakulatot működtetnének Magyarországon.

Ezzel szemben mindeddig egyedül a Jobbik tudott felmutatni egy olyan személyiséget, aki 2006. október 23-án a gyengék, a törvénysértő módon eltiportak és megnyomorítottak oldalára állt, sőt a karrierjét, kikezdhetetlen életvitelét kockáztatva, szakmai tapasztalatait felhasználva felvállalta a nyomorultak érdekképviseletét. Dr. Morvai Krisztina bátorsága előtt minden nemzettársam – Ön is Bayer úr – megemelheti a kalapját. Én is ezt teszem, mikor arra biztatom rokonságomat, barátaimat a velem szimpatizáló almatermelőket, munkatársaimat és azok rokonait, hogy az ország és saját jól felfogott érdekünkben a Dr. Morvai Krisztina által vezetett listára adja le szavazatát 2009. június 7-én, az Európai Unió-s választáson.

Nem fog csalódni, mert ez a hölgy és munkatársai már bizonyították, hogy az Európai Unió különböző fórumain körömszakadtáig védeni fogják a magyarság érdekeit. Nem fognak meghunyászkodni az asztal alá ejtett néhány morzsáért, és jellemükből sem vetkőznek ki, ha a húsosfazékból egy zsíros cupák rájuk mosolyog.

El kell tehát dönteni a Bayer Zsolthoz hasonló megmondóembereknek és értelmiségieknek, hogy melyik oldalon állnak. Azokat támogatják-e tovább, akik az országot lassan már élhetetlenné sorvasztották, vagy új utat keresünk, és közösen lecsapoljuk ezt a messze bűzlő mocsárt. Azoknak szavaznak-e bizalmat, akik már ezerszer bizonyították, hogy méltatlanná váltak a támogatásunkra, legyen az jobboldali, baloldali, SZDSZ-es, vagy a szocialistákkal könnyen összetéveszthető MDF-es csapat, vagy arra kötelezik ezeket, hogy vonuljanak vissza, szégyelljék magukat, és nyíltan kövessék meg minden nemzettársukat.

Mély meggyőződésem, hogy ebből az erkölcsi válságból ki kell lábalni. Nem lehet nehezebb elviselni lelkünkben az eddigi rossz döntéseink szégyenét, és felülemelkedve azokon a tisztességre voksolni, mintsem folytatni a semmibe vezető utat.

Balogh Gyula