Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyásznapunk, Trianon

2009.06.05

 

Kedves nemzettársak, kedves magyar emberek!

 

 

Trianonról beszélni egyesek szerint nem kell, én azt mondom nekünk, magyaroknak kötelességünk: 15 millió okunk van rá!

Trianon 1920. június 4.

89 évvel ezelőtt a fejlett nyugat képviselői elégedetten hátradőltek kényelmes, bőr karosszékükben, rágyújtottak kedvenc szivarjukra, majd elégedetten egymásra mosolyogtak: – Igen megcsináltuk, lezártuk a világháborút, éveken keresztül ömlik majd a vesztes államok háborús jóvátételeként fizetett dollár milliói, egyszer és mindenkorra bebiztosítottuk Európa és a világ, hatalmi erőviszonyait, és ami a legfontosabb, a túlságosan nagyra növő, és túlságosan gyorsan fejlődő Osztrák-Magyar Monarchiát is sikerült szétrobbantanunk.

De hogy tényleg sikerül-e megteremteniük a békét, az sokadlagos szempont volt nekik. Mint éhes dögevők ugrottak rá a sokszoros túlerővel szemben megroppant államokra. A háborús bűnöktől teljesen függetlenül ítélkeztek eljátszva a Jó Isten szerepét. És ebből a mámorból nem ébredtek fel még ma sem.

De nem ébredtek fel a Magyar Nemzet vezetői sem. Jóllehet, Trianon már darabjaira hullott.  Szétesett Csehszlovákia, és egy olyan ország nevét írták 1993-ban vezetőink serényen, eminens diákként a térképekre, mely ország sosem volt: Szlovákia. Sietve aláírták a két ország közötti alapszerződést is, majd szemet hunytak, hogy a magyarság ezeréves jelképeit, a hármas halmot és a kettős keresztet ellopják, és címerükbe tegyék.

De szétesett a nagy szovjet testvér megabirodalma is, és ma már csak suttogva lehet hallani, hogy az orosz medve karmaitól reszkető ukránok hajlandók lettek volna területi engedményekre is, csak gyorsan tudjanak megállapodni a szomszédos országokkal.

És a déli szovjet csoda sem járt sokkal jobban. Ma már megszámolni is nehéz, hogy hány részre szakadt Tito álma, és jószerivel már mindenkinek saját állama, vagy autonómiája van, csak annak a félmillió szerencsétlen magyar embernek nem, aki több mint ezer éve ugyanazon a helyen él, görcsösen ragaszkodva apáik hagyatékához, a jó magyar röghöz. Az Isten áldja meg őket ezért!

 

És mit jelent nekünk ma Trianon? Egyeseknek tudom semmit, nem is értik, hogy mi miért foglalkozunk vele, nekünk mi az, ami fáj.  Csak legyen meg a legújabb telcsi, a napszemcsi, meg lehetőleg egy jó verda, aztán jöhet egy jó buli a hétvégén.

Na de akkor nézzük, hogy nekünk mit jelent: mindennapos gazdasági függést. Hiszen bele gondolt-e már valaki abba, hogy miért kell az épületfát, a tűzifát, a sót, a vasércet, az aranyat, ezüstöt, a kőolajat, a földgázt, a szenet drága pénzért importálnunk? Belegondolt-e már valaki, hogy 89 évvel ezelőtt még ezek közül nem kellett semmit megvennünk. Volt! Nekünk!  És bele gondolt-e már valaki, hogy ezeket esetleg mi is árulhatnánk drága pénzért?

És mit jelent még Trianon? Mindennapi megaláztatást ötmillió hontalan magyar embernek. Senkinek ne legyen illúziója: ugyancsak mindennapi megaláztatást jelent az anyaországban élő 10 millió magyarnak is.

Hiszen kellene-e veszekednünk az osztrákokkal, hogy: - Te, figyelj! Baromira habzik a Rába! Vagy: Figyelj, miért pont Szentgotthárdtól száz méterre kell nektek ezt a bazi nagy hulladékégetőt építenetek? Miért nem mondjuk Bécs fölé száz méterre? És kellene-e a legkedvesebb szomszédunk, a drága románok ciános piszkát eltűrnünk a Tiszában, ha tudjuk, hogy a Tisza forrása is valamikor mélyen magyar földön volt?

Vagy kellene-e eltűrnünk a mindennapos rasszista támadásokat az Európai Unió legnagyobb kisebbsége ellen: az anyaországon kívül rekedt, és nemzetiségét híven őrző magyarságon?

És hol voltak a híres jogvédőink amikor verték Malina Hedviget? Vagy amikor verték Dunaszerdahelyen a magyar szurkolókat? Vagy amikor öt srác meg merte védeni magát a dél-vidéken, és jutalmul 61 év börtönre ítélték őket? Hol vannak most is a mindennapos magyar veréseknél. Verik a magyart a Felvidéken, Erdélyben, a Délvidéken, és mostanság már Kárpátalján is.

 

Csak emlékeztetőül:

24 magyar képviselő ücsörög öt éve Brüsszelben képviselve hazánkat: 9 MSZP-s, 2 SZDSZ-es, 1 MDF-es, és hát igen, 12 FIDESZ-es.

Itt az ideje, hogy az ötévi kényelmes, jól jövedelmező kis színjátékot megzavarjuk, és felkorbácsoljuk a brüsszeli állóvizet. Ideje, hogy egy olyan párt, olyan képviselőjét küldjük ki Brüsszelbe, aki képes, és kész tenni végre valamit a magyarságért is. Trianon konferenciát szervez, ismertető előadásokat tart, szövetségeseket keres, napirendre emeli az autonómia-kérdést, és kiborítja az agyonhallgatott magyar verésekkel terhelt bilit. Ez a párt pedig nem más, mint a nemzeti színekbe öltözött hazaszeretet pártja: a JOBBIK Magyarországért Mozgalom, és listavezetője Morvai Krisztina.

 

A Trianoni sebekre gyógyírt találni nehéz. Forr a seb, állandó gyulladásban van, néha újra kiserken belőle a vér. Nehéz, de korántsem lehetetlen. Az első lépés, hogy ledöntsük a ránk erőltetett hallgatás falát. Hiszen, amely problémáról nem beszélünk, azt megoldani sem fogjuk tudni. Nem kell tehát félnünk a média félelem keltő kirohanásaitól: ez a mi hazánk, és akár, hogy is nem szeretnék, de még szólásszabadság van. Mondjuk tehát el minél több helyen, minél többször, hogy nekünk mit jelent Trianon. És ha a jelenlegi törvényhozás nem is hajlandó tudomásul venni, hogy legyen törvényben szentesített emléknap június 4-e, mi azért egyre több helyen, és egyre többen gyújtsuk meg az emlékezés lángját.

Gyújtsuk meg hát itt is a gyertyákat, és vigyük tovább minden magyar lélekbe Trianon fájdalmát, és hazánk szeretetét!

Isten áldja Magyarországot! Isten legyen Önökkel!

Köszönöm!

 

Kiss György

  Pétfürdő

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.