Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lipusz Zsolt: A Fidesz megszállott Jobbik-ellenes rágalomhadjáratáról

2009.05.26
A Jobbik bejutása csaknem teljesen bizonyos, sőt még nagy meglepetést is okozhat a nemzeti radikális erő, mely lehetőségtől a jelenlegi parlamenti pártok úgy rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Ugyanakkor valóra válhat a két évtizede óhajtott vágyálom első fejezete: megkezdődik az SZDSZ és az MDF várva várt végleges eltűnése a magyarországi politikai élet színpadáról. Ezzel persze e két párt vezetői is tisztában vannak, ezért aztán a politikai halál közelébe jutott SZDSZ már a paranoia határát súroló módon kampányol infantilis plakátjaival a „ fasiszta” Jobbik ellen. Az is valószínűsíthető, hogy az MSZP a választások után csupán kis pártként lesz majd mérhető. A Fidesz pedig vélhetően a legtöbb képviselőt küldheti az Európai Parlamentbe.
A Jobbik borítékolható sikerétől tehát minden birtokon belüli párt egyaránt retteg. A fasizmus virtuális fantomképével permanens küzdelmet folytató baloldal részéről ez teljes mértékben érthető is, viszont sokakat meglep, vajon miért tartja első számú ellenségének Vona Gábor pártját a „jobboldali” Fidesz. A dolognak nyilván több oka is van.
A jelenlegi elit az országot saját hitbizományának tekintvén, nem nézné jó szemmel egy dinamikusan előretörő, új politikai formáció feltűnését a parlamentben, különös tekintettel a párt programjában foglaltakra. Hiszen a Jobbik egyetemlegesen teszi felelőssé a mai vezető réteget hazánk jelenlegi helyzetéért, az elvesztegetett húsz esztendőért, a történelmi zsákutcáért. Követeli a privatizációnak eufemizált szabadrablás teljes felülvizsgálatát, stratégiai gazdasági ágazataink visszavételét és állami tulajdonba adását, a magyar föld védelmét, a multinacionális cégek megadóztatását, az európai uniós támogatások folyósításának áttekinthetőségét, összekötve azzal az igénnyel hogy azokat ne egy szűk milliárdos belterjes kaszt nyúlja le, hanem valóban azoknak a gazdáknak, közép- és kisvállalkozóknak, valamint elmaradott régiók választott képviselőinek a kezébe kerüljenek, akik a leginkább rászorulnak erre, s a leginkább képesek azt értékteremtő tevékenységre és munkahelyteremtésre felhasználni, s természetesen nem maradhat el a büntetőjogi felelősségre vonás sem azoknak a személyeknek az esetében, akik hatalmas vagyonukat korrupció révén, a közvagyon szétrablásával, vagy másfajta bűncselekmény elkövetése révén szerezték. A sor még hosszasan folytatható. Miután a húsz éve tartó nagy osztozkodásban , illetve az ország kiárusításában ilyen vagy olyan módon minden mai parlamenti párt, illetve azok képviselői bűnrészesek, érthető részükről az összezárás.
A Fidesz megszállott Jobbik-ellenessége ugyanakkor a párt egy évtizedes, teljesen elhibázott választási stratégiájából is következik. Nevezetesen az „egy a tábor, egy a zászló” - amúgy eleve valótlanságot kifejező - elképzeléséről van szó, mellyel a Fidesz már két választáson is hatalmasat bukott. Nem csoda. Feltételezve Orbán Viktor pártjának jobboldaliságát - bár ezt a magam részéről nem tételezem fel -, sem áll meg a koncepció, lévén a magyarországi jobboldal sokkal tagoltabb annál, hogysem egyetlen párt minden szegmensét lefedhetné, hiszen nyilvánvalóan van egy mérsékelt –konzervatív, egy kereszténydemokrata jellegű, egy paraszti-kisgazda, meg egy radikális-nacionalista irányzat, hogy csupán a legfőbb erővonalakat említsük. Ezért volt a Fidesz saját szempontjából nézve is politikailag öngyilkos lépés a Kisgazdapárt szétverése, majd kiejtése a parlamentből, majd nem sokkal ezután, a 2002-es kampányban a MIÉP ellehetetlenítése, még ha ezen politikai kalózakciókhoz Torgyán József, illetve Csurka István asszisztenciája is szükségeltetett. (Emlékezzünk csak vissza: a 2002-es választási kampányban Orbán olyan, a Csurkáén is túltevő radikális nemzeti retorikát használt, mellyel sok jobboldali választót - köztük e sorok íróját is - megtévesztett, s nem egy nemzeti radikális MIÉP-es már eleve a Fideszre szavazott az első fordulóban. Meg is lett az „eredménye”. Orbánéknak nem maradt szatelitpártja, potenciális koalíciós partnere, míg a szocialistáknak ott volt a politikai szüzességét már réges-rég elveszített, s a koalíciós nászágyba befeküdni mindig készséges hajlandóságot mutató SZDSZ.). Ám a Fidesz, akár a Bourbonok, semmit sem tanult és semmit sem felejtett, s ugyanezzel az ostoba koncepcióval vágott neki a 2006-os választási versenynek is. Bukott is hatalmasat újfent. Megérdemelte. Lényegében megismétlődött a 2002-es forgatókönyv.
Így érkezünk el a mához. A helyzet annyiban változott, hogy az ország katasztrofális krízishelyzetének köszönhetően felnőtt egy nemzeti radikális erő, a Jobbik Magyarországért Párt Mozgalom. A Fidesz vezető politikusai azonban megint csak a Bourbonok módjára viselkednek, s mindent megtesznek a Jobbik lejáratására és hiteltelenítésére. Közeledvén a június 7-ei voksolás, mind gyakrabban hangoztatják (pl. különösen megható ez az egykori MSZMP-s, minisztersége idején a volt kommunista titkosszolgálati bagázs embereit érinthetetlen, szent teheneknek tekintő Kövér László esetében), hogy valójában a Jobbikot a Magyar Gárdával együtt a szocialisták hozták létre a jobboldal gyengítése céljából, így a nemzeti radikálisokra leadott szavazat elveszett voks, s újra csak 1-2 százalékon fog múlni, hogy ha a Fidesz nem alakíthat kormányt.
Akkor öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! A Jobbik politikusait gyakran figyelmeztetik a Fidesz-szimpatizánsok, hogy ne támadjuk kedvenc pártjukat, úgymond ne osszuk meg a jobboldalt, mert az csak politikai ellenfeleinknek jó. Nem mi kezdtük. A Fidesz ügynöközi-rágalmazza folyamatosan , mind gyakrabban és hevesebben a választás közeledtével a Jobbikot olyannyira, hogy még anonim levelet is képes hamisítani, de erről mindjárt…
A fideszes kampánystratégák tév- és vakhitével ellentétben a Jobbik nem fog szavazatokat elhalászni a narancsos párt elől, mert mára már ott tartunk, hogy a 2002 óta elkövetett számos politikai baklövés és - mondjuk ki - árulás ( a székelyföldi autonómia cserben hagyása, a Likud- testvérpártiság, Orbán Canossa-járása Amerikában a magyargyűlölő, azóta már pokolbéli tájakban gyönyörködő Lantos előtt, a potenciális szavazóbázis kilenc éve történő terméketlen hitegetése az előrehozott választásokkal, s „ ezek” elzavarásával stb.) következtében egy nemzeti-radikális polgár semmiképpen nem szavazna a Fideszre, mert már rég nem azonosak az útjaink, mi több, ha nem lenne a Jobbik, vagy bármi néven nevezendő nemzeti radikális erő, akkor inkább el sem menne szavazni, mert nem volna kire… Egy banális példázattal: amennyiben a médiapiacon csupán a Tv-2 vagy az RTL Klub közül lehetne választani, akkor egy gondolkodó ember inkább nem kapcsolná be a televízióját, sőt rögvest eladná azt. Ezt végre már illő lenne megérteni…
Langyos, impotens politizálásával a Fidesznek azt is sikerült elérnie, hogy saját bázisából is jelentős részt elveszített 2002 óta, sőt ma is magában foglal a narancsos tábor egy valójában jobbikos, radikális tömeget, melyet csak az irracionális, megmagyarázhatatlan, már-már vallásos ihletettségű Orbán-imádat tart meg a mozgalom keretei között. A választási siker reményében a Fidesznek így csak egyetlen járható útja maradt: megpróbálni „középről” minél több voksolót megnyerni, így fel lehet szippantani az MDF bázisát (persze megint más kérdés, hogy maga a párt egy baloldali, neoliberális alakulat), illetve az MSZP- ből kiábrándult tömegek egy részét. Orbán Viktor a 2006-os választási kampányban amúgy is jelentős energiát és időt szánt ezen réteg megnyerésére.
Orbánék pártja azonban úgy látszik, nem képes számot vetni a politikai realitásokkal. Csúcsra járatva folyik a Jobbik-ellenes rágalomhadjárat, a párt politikusai ki vannak tiltva a Fidesz-orientációjú médiumokból, kampányanyagait nem adják le stb.
S így érkezünk el ama titokzatos levélhez. Történelemmel foglalkozó ember ilyen esetben soha nem fog érzelmi alapon reagálni, s nem fogja a levél állításait kész tényeknek elfogadni, s első olvasatra nem fogják csőbe húzni, hiszen felróttak már nem egy félrevezető, manipulatív disznóságot a história lapjaira. Az ilyen „ szenzációs” leleplező esetekben az első kérdés, melyet rögvest fel kell tennünk: Cui prodest? Azaz : kinek használ, kinek az érdekeit szolgálja, kinek az érdekében írták. S innentől kezd a dolog nagyon gyanús lenni. Mert vajon miért éppen most, a választási kampány finisében kapott nyilvánosságot ez az iromány ( bár az interneten már február óta kerengett), s miért épp a Heti Válasz közölte?
Ráadásul megható volt különféle médiumok beszélgetős műsoraiban látni-hallani, ahogyan fideszes közszereplők bizonygatták egymásnak, hogy milyen jó titkosszolgálati kapcsolatokkal kellett a levél Anonymus néven aláírt szerzőjének rendelkeznie, s nyilván magas rangú szocialista politikus lehet az a bizonyos titokzatos névtelen. Ehhez képest határozottan állítom, hogy egy politikailag tájékozott tollforgató, akinek vannak bizonyos kapcsolatai mondjuk ellenzéki politikusokkal, minden nehézség nélkül meg tudta írni ezt a levelet. Hiszen nincsen benne semmi olyan, ami hétpecsétes államtitok lenne, illetve olyan hír, vagy sztori, melyet ne szivárogtathattak volna ki, s egy jól informált, esetleg kiváló szocialista kapcsolatokkal rendelkező ellenzéki politikus ne tudhatott volna előre, például, hogy Gyurcsánynak mennie kell (ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a levél már februárban megjelent!). A levélben szereplő hősök jellemrajza mindazonáltal meglehetősen romantikusra, fekete-fehérre sikeredett, azaz akárcsak Hugo vagy Jókai regényeiben egyfelől vannak az angyali jók, másfelől a sátáni, perverz gonoszok. Természetesen az ördögi, romlott figurák a szocialisták közül kerülnek ki, akik velejéig romlott gazfickók, elárulják egymást, „őszödi” stílusban beszélnek egymással, lehallgatják és megfigyelik a jó oldal politikusait és üzletembereit. S hogy kik ezek? Természetesen a derék fideszes vezetők, s a hozzájuk kapcsolódó gazdasági érdekkör elitje. Akik makulátlanok, tiszták, mint a ma leesett szűz hó, s akiket gaz, ÁVH-s módszerekkel igyekszenek Gyurcsányék és Szilvásyék tönkretenni, ellehetetleníteni.
A dramaturgiai csúcspont pedig ezután következik: a Jobbikot, a Magyar Gárdát és a Kuruc.infót természetesen az NBH meg a szocialisták gründolták, vagyis ők is a gonosz seregletét gyarapítják, akiktől el kell határolódni, hiszen a romlás megtestesítői, s a céljuk az, hogy gyengítsék az ellenzék erejét, megosszák azt, s végső soron a szocialisták és szabad demokraták hatalmon maradását segítsék elő. Ezek után ismét tegyük fel a kérdést: vajon kinek, kiknek használ ez a paranoid színjáték? Már ha beveszi a nép... A mezei szoci , értesülvén a levél tartalmáról, azt a következtetést fogja belőle levonni, hogy kedvenc pártjának prominensei egymásra acsarkodó aljas gazemberek, vagyis minimum nem megyek el szavazni, a politikai életben tájékozatlan jobboldali azt, hogy amennyiben a Jobbik egyfajta pszeudo-jobboldali szervezet, akkor inkább a Fideszre fogok szavazni. S éppen ez itt a lényeg. A levél tartalmából ugyanis az következik, hogy minden politikai erő a végletekig romlott a mai Magyarországon, kivéve persze a Kövér-féle narancsos tisztákat, meg a Semjén-féle judeokeresztényeket, akik elszántan hadakoznak a jobbikos neopogány ideológiákkal, meg a Kuruc.info közvetítette újnyilas eszmékkel.
Jelen írás soha nem született volna meg, amennyiben nincs a Fidesz elnevezésű, neokonzervatív párt képviselői részéről az a hihetetlenül aljas, rosszindulatú és lejárató szándékú propagandahadjárat a Jobbik Magyarországért Párt Mozgalom szervezet és annak politikusai ellen, amelyet már hónapok óta személyes , lakossági találkozókon, s a média összes, fellelhető hullámhosszán folytatnak e radikális nemzeti erő ellen. Lelkük rajta. Ők kezdték. Majd viseljék az erkölcsi és politikai következményeit is.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.